Még emlékszem az első napra, amikor úgy döntöttem beiratkozom az iskolába és minden erőmmel azon leszek, hogy egyeseknek bizonyítsak, mások elvárásának megfeleljek azzal, hogy megszerzem az érettségit. Majd jött egyik nap a másik után, vizsgák a vizsgák után és éreztem, hogy nem lesz könnyű négy év. De akkor minek is szenvedjek? Hogy másnak tűnjek az emberek szemében?
Változnom kellett, más gondolkodásra volt szükség és ebben minden segítséget megkaptam a szeretteimtől, a tanárainktól. Így hamar beláttam, hogy ezt az utat nem másokért, hanem magam miatt akarom megtenni. Nem másoknak akarok megfelelni, hanem magamnak akarok bizonyítani. Voltak persze más nehézségek is. Meg kellett tanulnom tanulni, több kitartásra volt szükség és a sikertelenségeim démonjait is le kellett küzdenem. Sokszor fel akartam adni, mert elfáradtam vagy valami nem sikerült. De mindig ott volt valaki, aki felkarolt, támogatott és hitt bennem, hogy képes vagyok rá.
Más ember lettem az út végére és rengeteg olyan tapasztalatot gyűjtöttem, amit kamatoztatni tudok a mindennapokban. Végre hiszek magamban, hogy képes vagyok elérni azt is, amiről azt hittem képtelen vagyok rá. Kitartok a végsőkig és egyetlen buktató nem tántorít el többé.
Köszönettel tartozom ezért az egész tantestületnek, az osztálytársaimnak és mindenkinek, aki ösztönzött a cél felé. Soha el nem múló emlék marad nekem ez a négy év, amiről nagyon büszkén mesélek majd.
További örömökben és sikerekben gazdag éveket kívánok mindenkinek és remélem, hogy tanáraim hozzáállását és a tanításhoz való viszonyulásukat még sokan megtapasztalhatják. (39 éves férfi)
